Gyakori kérdések
- Mi az a lyukkamerás fényképezés?
- Mire van szükségem egy lyukkamera elkészítéséhez?
- Hogyan készethetek lyukkamerát?
- Milyen méretű legyen a lyuk?
- Hogyan határozhatom meg az expozíciós időt?
- Könyvek a lyukkamerás fényépezésről
1. Mi az a lyukkamerás fényképezés? Írta: Larry Bullis
A lyukkamerás fényképezés sok tekintetben hasonlít a "hagyományos fényképezéshez". Abban viszont különbözik, hogy a kamerában nincs lencse. A lencsét egy nagyon pici nyílás helyettesíti, amelyen keresztül a tárgy képe egy fényérzékeny anyagra (filmre vagy papírra) vetül. Ez másfajta munkamódszert tesz szükségessé (leginkább azért, mert az expozíciós időnek viszonylag hosszúnak kell lennie), és olyan képeket eredményez, amelyek több lényeges szempontból különböznek a lencsés fényképezőgépekkel készítettektől.A lencse úgy alkotja meg a képet, hogy a tárgy egyes pontjairól érkező fénysugarakat egyetlen közös pontba fókuszálja. Ezzel szemben a lyukkamerán lévő lyuk nem fókuszpontként, hanem kivetítési pontként működik.
Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a tárgy egy tetszőleges pontjáról kiinduló és a lyukon áthaladó fénysugár csak egyetlen ponton éri el a filmet. Ugyanakkor a tárgy egy másik pontjáról érkező fénysugár egy másik ponton "találja el" a filmet. Így a lyukon átlépő összes fénysugár együttes hatására a film síkján létrejön a kép. Ha a filmsíkot előrébb vagy hátrébb helyezzük el, a kép továbbra is megjelenik, csak a mérete lesz kisebb vagy nagyobb, attól függően, hogy melyik helyre vetül.
Mivel a lyuk valójában nem egy tökéletes pont, a tárgy egyes pontjairól nem csak egy-egy fénysugár jut el a film felületére, hanem egy teljes fénynyaláb. Ez az oka annak, hogy a lyukkamerás képek jellemzően jóval elmosódottabbak, mint a lencsés kamerával készített fotók. A másik ok pedig az, hogy a fénysugarak egy része a lyuk széléhez ütközve szóródik, azaz elhajlik (ez a diffrakció nevű jelenség).
Mivel nincs élességállítási lehetőség, a kép élessége (azaz finom életlensége) mind a közeli, mind távoli tárgyak esetén ugyanolyan. Más szóval – a lencsés fényképezéssel ellentétben – itt a mélységélesség végtelen. Olyan közeli tárgyak esetén, amelyek a lyuk és a film távolságánál kisebb távolságra vannak a kamerától, a kép még elmosódottabb lesz, mivel ilyen esetben a tárgy egyes pontjairól érkező fénysugarak elhajlása jóval nagyobb mértékű.
2. Mire van szükségem egy lyukkamera elkészítéséhez? Írta: Larry Bullis
Lényegében bármilyen olyan tárolódobozból készíthetünk lyukkamerát, amely fénymentesen lezárható. Fontos, hogy a fényérzékeny anyagot be lehessen helyezni a dobozba, majd az exponálás után ki lehessen venni. A "dobozok" mérete nagyon változatos lehet: sótartótól kezdve olajoshordóig minden elképzelhető. Sőt akár egy zárt teherautót vagy egy szobát is használhatunk kameraként, mint ahogy akár nagyobb paprikát, görögdinnyét vagy egyéb szokatlan tárgyakat is. A lyukkamerás fotográfusok különös élvezetet találnak abban, hogy a legmeghökkentőbb tárgyakból készítsenek lyukkamerát. A legnépszerűbbek mégis csak az egyszerű kartondobozok, amelyekbe akár filmet, akár fotópapírt behelyezhetünk, és amelyeket gyakran maga a fotós készít el. Sok lyukkamerás fotográfus először konzervdobozzal próbálkozik; az így elkészíthető hengeres kamera érdekes, görbült perspektívát hoz létre. A hagyományos kamerákat is gyakran használják lyukkameraként egy kis átalakítás, a filmtovábbító rendszer eltávolítása után; ennél a módszernél azonban a legnagyobb nehézséget a film berakása és kivétele okozza.A másik fontos követelmény a megfelelő méretű lyuk kialakítása. Ezt létrehozhatjuk kisebb vagy nagyobb precizitással, a kép minőségét azonban jelentős mértékben meghatározza a lyuk elkészítésének módja. A lyuk elkészítéséhez a legalkalmasabb alapanyag a fém hézagolólemez vagy egyéb vékony fémlemez. A lyuk elkészítésének módja gyakori vita tárgya: vannak, akik a lyukasztásra, mások viszont a fúrásra esküsznek, és mindkét tábornak megvannak a megfelelő érvei.
A belső fényvisszaverődés megakadályozására sokféle anyag használható: fekete szövet, fekete festék, fekete ragasztószalag stb., és ezek részben a részelemek összetartására is alkalmasak. A kamerára akár még keresőt is tervezhetünk és építhetünk, bár a kamera akkor is remekül fog működni, ha fogalmunk sincs arról, mit is "lát" valójában.
Igen egyszerű megoldással alakíthatunk át egy cserélhető objektíves fényképezőgépet lyukkamerává, ha egy, a gépnek megfelelő méretű vázsapkát kilyukasztunk, és azt csavarjuk fel a gépvázra. A lyuk méretét tovább csökkenthetjük, ha az első lyuk fölé egy még finomabb eljárással kilyukasztott fémlapot ragasztunk. Ennél a módszernél a fotózáskor le kell venni az objektívet a fényképezőgépről, és a helyére fel kell csavarni az előkészített vázsapkát. A módszer azért előnyös, mert így a fényképezőgép saját filmtovábbító rendszerét használhatjuk, és az exponált filmtekercset akár szaküzletben, akár saját kezűleg előhívhatjuk, majd nagyíthatjuk. Így ez a módszer olyanok számára is alkalmas, akiknek nincsenek felkészülve házilagos filmfeldolgozásra.
Az utóbbi években már az üzletekben is megvásárolhatók különféle előre gyártott lyukkamerák. Ezek között vannak igazán kiválóak is. A lyukkamerás fotósok egy része szerint azonban a kamera legnagyobb vonzereje éppen a tervezési és az elkészítési folyamatban rejlik. Ezért azt is szokták mondani, hogy a lyukkamerás fotográfia részben fotózás, részben szobrászat.
3. Hogyan készíthetek lyukkamerát? Írta: Tom Lindsay
Lyukkamerát sokféle módon készíthetünk, és megoszlanak a vélemények, hogy melyik módszer a legjobb. Én a saját módszeremet osztom meg veletek, mert szerintem így a legegyszerűbb lyukkamerát csinálni.A lyukkamera-készítéshez szükséges anyagok:
- Egy 2,5-3,2 cm hosszúságú, négyzet alakú 3 mm vastag réz alátétlap (olyan, mint az alumíniumlemez, csak rézből van)
- Kihegyezetlen, radíros végű 2-es ceruza.
- 10-es varrótű
- 13 cm-es vagy nagyobb négyzet alakú kartondoboz-darab
- Kis darab 400-as csiszolópapír
- Kúpfogó (nem feltétlenül szükséges)
- Tűfogó (nem feltétlenül szükséges), hobbiboltokban beszerezhető.
- 8-szoros nagyítású kézi nagyító (lupé)
Akkor lássunk hozzá!!!
Először is a tűt kell beleszúrnunk a 2-es ceruza radír végébe. Ehhez készítsd elő a 13 cm-es kartondobozt, és helyezd szilárd felületre (egy asztal vagy a padló teljesen megfelelő). Fogd a 2-es ceruzát függőlegesen az egyik kezedbe, úgy, hogy a radír lefelé nézzen, a 10-es varrótűt pedig tartsd szintén függőlegesen a másik kezedbe. A tűt fordítsd a lyukas végével felfelé, igazítsd a radír közepéhez, majd nyomd bele a radírba (eközben a tű hegyes végét a kartonlap fogja fel). lehet, hogy néhányszor meg kell ismételned amíg úgy sikerül, ahogyan azt az 1. kép mutatja.
|
|
|
|
| 1. ábra | 2. ábra | 3. ábra |
Fontos, hogy a tű a minél egyenesebben álljon a radírban. Ha nem elég egyenesen áll, húzd ki, és ismételd meg a műveletet!!! Ha a tűt már sikerült félig megfelelően beszúrni, egy fogó segítségével nyomd be még mélyebbre, amíg meg nem akad.
Vedd elő a 3 mm vastag, négyzet alakú alátétlemezt, és fektesd a kartonlap egy érintetlen részére. A 2. ábra szerinti módon kezdd el forgatni rajta a ceruzába szúrt tűt (mostantól egyszerűen csak tűnek nevezem).
Ügyelj arra, hogy a lyukat a rézlemez közepére fúrd. (Fontos! A kartonlap nincs az ábrára rajzolva, de annak a lemez alatt kell lennie.) Folyamatosan forgasd és közben nyomd lefelé a tűt, amíg át nem hatol a lemezen. A 3. ábrán ezt a pillanat látható.
Húzd ki a tűt fordítsd meg a lapot, és akkor megfigyelheted, hogy a lyuk széle sorjás. Lásd a 4. ábrát.
 |
| 4. ábra |
Ezért van szükségünk a 400-as csiszolópapírra. Körkörös mozgatással csiszold simára a csiszolópapírral a lyuk szélét, amíg a sorjaszemcsék el nem tűnnek (de vigyázz, nehogy túlságosan lecsiszold a lyuk szélét).
Most fordítsd a fémlapot a lecsiszolt oldalára. Erről az oldalról is szúrd be a tűt a lyukba, és az 5. ábrán látható módon forgasd el ide-oda.
 |
 |
| 5. ábra | 6. ábra |
Ez után ismét találsz majd néhány sorjadarabot a másik oldalon (ahogyan azt a 4. ábra mutatta) de most már nem lesz olyan sok. Ismét csiszold le a sorját, csak még óvatosabban. Amikor már elégedett vagy az eredménnyel, a másik oldalról ismét illeszd bele a tűt a lyukba, majd az alátétlapot és NAGYON ÓVATOSAN forgasd körbe a tű körül, a 6. ábrán bemutatott módon.
Akkor jó, ha a lemez könnyen elfordítható, de mégis szorosan fekszik a tű köré. Amikor ezt az állapotot eléred, lehet, hogy már nem is találsz sorját a másik oldalon. Ha azonban mégis, akkor azt is csiszold le.
Most vedd elő a nagyítót, és szemléld meg felnagyítva is, hogy elég SIMA-e a lyuk széle. Ha még mindig nem tökéletes, akkor újra szúrd be a tűt a lemez másik oldaláról, és újra forgasd meg egy kicsit (a 6. ábra szerint), amíg a lyuk széle kifogástalanul sima nem lesz!!! Gratulálunk! Sikerült kilyukasztanod a lemezt, és azt rövidesen fel is tudod használni. Már indulhatsz is!!!
4. Milyen méretű legyen a lyuk? Írta: Guillermo Peñate
A lyuk méretét az határozza meg, hogy milyen hatás szeretnénk elérni a fotón. Van úgy, hogy kiszámoljuk az "optimális" méretet, aztán kísérletképpen eltérünk attól (vagy mégsem). Az "optimális" méret kiszámolásához több képlet is rendelkezésre áll. Esetünkben az "optimális" azt a lyukméretet jelenti, amely esetén a lyuk a "legélesebb" képet eredményezi. Nem biztos azonban, hogy a te elvárásaid szerint a legélesebb kép fogja a "legjobb" képet jelenteni. Az 1. képlet a következő:Az optimális lyukátmérő (hüvelykben) = 0,0073 * SQR (a gyújtótávolság hüvelykben) Metrikus rendszerben: a lyukátmérő (mm-ben) = 0,03679 * SQR (a gyújtótávolság mm-ben), ahol az SQR a négyzetgyök rövidítése.
Ha már kiszámoltad a használni kívánt lyukméretet, a kamera f-értékét (rekesz) úgy kaphatod meg, hogy a gyújtótávolságot elosztod a lyuk átmérőjével. A számításokhoz természetesen minden értéket azonos mértékegységben kell megadnod.
f-érték = gyújtótávolság / lyukátmérő
Nagyon valószínű, hogy kamerád kiszámított f-értéke nem esik egybe a szokásos f-érték valamelyikével. Mivel az f-értékek függvénye nem lineáris, a kamera pontos f-értékének kiszámításához matematikai függvényt kell használni. Neked azonban nincs szükséged ilyen pontos értékre, mert a lyukkamerás fényképezés különlegessége éppen a "pontatlanságban" rejlik. Azt javaslom, hogy – ha kamerád számított f-értéke nem áll nagyon közel egy alsó f-értékhez – az f-értéket inkább fölfelé kerekítsd, mert a lyukkamerás fényképek jellemzően inkább alul-, mint a túlexponáltak.
5. Hogyan határozhatom meg az expozíciós időt? Írta: Guillermo Peñate
Ha már sikerült meghatároznod a kamera gyakorlati f-értékét, itt az ideje, hogy képeket készíts. Ehhez meg kell állapítanod az adott beállításhoz szükséges expozíciós időt. Ehhez két módszer javaslok. Az egyik az úgy nevezett "Napos16" szabály. E szerint napos vagy jó megvilágítású helyzetben f/16-os rekesznyílást és 1/(filmérzékenység) másodperces expozíciós időt kell alkalmazni. Például ha a filmérzékenység ISO100, akkor a rekeszt f/16-ra, a expozíciós időt pedig 1/100-ad másodpercre kell állítani.A másik módszer a fénymennyiség fénymérővel történő meghatározása. Én időnként kézi fénymérőt használok, máskor pedig a 35 mm-es fényképezőgépem fénymérőjét. Jelöljük a rekesznyílást "f"-fel, az időt pedig "t"-vel. Miután megmérted, hogy az adott helyszínen lévő megvilágítás esetén milyen expozíciós idő a megfelelő, a mért értéket át kell számítanod a lyukkamerád f-értékének (rekeszméretének) megfelelő expozíciós időre.
Kezdd el megduplázni az "f" értéket, amíg az érték egyenlő nem lesz egy "F" értékkel (azaz egy gyakorlati f-értékkel) vagy meg nem haladja azt. Ha "f" pontosan egyenlő "F"-fel, akkor a duplázások számát szorozd meg 2-vel, így megkapod a rekeszlépések számát. Ha "f" meghaladja "F"-et, akkor a duplázások számát szorozd meg 2-vel és vonj le 1-et. Az új expozíciós időt ("T"), úgy kaphatod meg, hogy a "t" időértéket annyiszor duplázod meg, amennyi az "f" és az "F" közötti lépések száma. Valójában egy roppant egyszerű számításról van szó, amit sokkal bonyolultabb elmagyarázni, mint elvégezni.
Példaként használjunk egy 11x14-es formátumú, 15,24 cm-es gyújtótávolságú kamerát:
Optimális lyukméret = 0,0073 * SQR(6) = 0,018 hüvelyk (közelítés)
kamerád f-értéke = 6 / 0,018 = 333
az f-értékek f/16-tól a fenti f/333-ig : f/16, 22, 32, 44, 64, 88, 128, 176, 256, 352.
így kamerád gyakorlati f-értéke = f/352
Feltételezzük, hogy napfény megvilágítással és fekete-fehér fotópapírra dolgozunk, és a papír nagyjából ISO=6 fényérzékenységű. Így a "Napos16" módszert használva f/16-os rekesznél 1/6-od másodperc expozíciós időt kell alkalmaznod.
Ahhoz, hogy megállapítsuk az f/16-os és kameránk f/352-os értéke közötti rekeszlépések számát, annyiszor dupláztuk meg a 16-ot, amíg el nem érte a 352-es, ill. az annál egyel nagyobb értéket (f/512). Így az 512 eléréséhez 5 duplázásra volt szükség (32,64,128,256,512). Mivel az 512 nagyobb, mint a 352, az f/16 és az f/352 közötti rekeszlépések számát úgy kapjuk meg, hogy a duplázások számát megszorozzuk 2-vel és levonunk 1-et (azaz 5 * 2 - 1 = 9), vagyis az f/16 és az f/352 között 9 rekeszlépés van. Ennek alapján úgy kapjuk meg a számított expozíciós időt, hogy a mért 1/6 másodperces értéket 9-szer megduplázzuk: 1/6; 1/3; 1/1,5; 1,33; 2,66; 5,33; 10,66; 21,33; 42,66; 85,33.
Tehát a számított új expozíciós idő = 85 másodperc.
Vagyis az f/16 és 1/6 másodperc megfelelője f/352 és 85 másodperc. Bárcsak ez lenne a végeredmény... A 85 másodperces értéket azonban ki kell igazítani a reciprokszámításból adódó hiba miatt. Van ehhez egy táblázat, amely nekem sokat segített. Nézd meg, hogy az égen nem jön-e egy nagyobb felhő, mert akkor egy kicsit hosszabb expozíciós időt kell számolni. Amikor az "Ajtó" című képet készítettem, a korrekció nélküli expozíciós idő 8 perc volt. A reciproktáblázatom szerint 5-szörös szorzót kellett alkalmaznom, és így a javított idő 40 percnek adódott!!! Mivel a 40 perc alatt egy nagy felhő is megjelent, annak ellensúlyozására 55 percre növeltem az időt. Ilford Multigrade fotópapírt használtam.
Végezetül még szeretnék annyit elmondani, hogy én nem vagyok művész. Alapjában véve műszaki érdeklődésű ember vagyok. A tanulmányaim és a munkáim mindig technikai dolgok körül mozogtak (elektronika, elektromosság, kommunikáció és számítógépek). Ugyanakkor azonban néha késztetést éreztem arra, hogy valami számomra tetszetős dolgot "alkossak" saját magam a magam számára. Ennek valóra váltásához fontos a számomra, hogy egyéni korlátaim határáig minden tudományágat megismerjek, amely a lyukkamera használatához szükséges. Ez a tudás segítséget nyújt ahhoz, hogy megpróbáljam elérni azt a magasabb szintet, ahol a művészet helyezkedik el. Egyesek rögtön művésznek születnek, mások pedig olyan szerencsésnek, hogy sok egyéb mellett a művészethez is van érzékük. A lyukkamerázás tudományos oldala, amelyet egyesek unalmasnak vagy szükségtelennek tartanak, mások számára lényeges és/vagy érdekes és/vagy élvezetes dolog lehet.
6. Könyvek a lyukkamerás fényépezésről
- Martha Casanave, Past Lives, (1991), David R. Godine, Boston, MA, USA ISBN 0-87923-872-0
- Adam Fuss, Pinhole Photographs (Smithsonian Photographers at Work), Smithsonian Institution Press ISBN: 1560986220
- Thomas Harding, One Room Schoolhouses of Arkansas as Seen through a Pinhole, University of Arkansas Press ISBN: 1557282714 ISBN: 1557282722
- Hans Knuchel, Camera Obscura, (1992), Lars Mueller Edition, Baden, Switzerland ISBN 3-906700-49-6
- John Warren Oakes, Minimal Aperture Photography Using Pinhole Cameras, ISBN: 0819153702 & 0819153699
- Eric Renner, Center For Contemporary Arts Staff (Editor), International Pinhole Photography Exhibition, Center for Contemporary Arts of Santa Fe, ISBN: 0929762010
- Eric Renner, Pinhole Photography: Rediscovering a Historic Technique, (1995), Focal Press, Butterworth-Heinemann, Newton, MA, USA ISBN 0-240-80237-3
- Jim Shull, The Hole Thing, A Manual of Pinhole Fotografy, (1974), Morgan & Morgan , Inc., New York, USA ISBN 0-87100-047-4
- Lauren Smith, Pinhole Vision I, LBS Produc ISBN: 0960779604
- Lauren Smith, Pinhole Vision II, LBS Produc ISBN: 0-96079612
- Lauren Smith, The Visionary Pinhole, (1985), Gibbs M. Smith, Inc., Peregrine Smith Books, Salt Lake City, USA ISBN 0-87905-206
- Ruth Thorne-Thomsen, Within this Garden, (1993), The Museum of Contemporary Photography, Columbia College, Chicago, Ill., USA ISBN 0-93026-30-3 Paper, 0-89381-549-7 Cloth
- Pinhole Journal, megjelenik évente háromszor (ápr., aug. és dec.) Kiadó:
Pinhole Resource
Star Route 15, Box 1355
San Lorenzo, New Mexico 88041
Tel: (505) 536-9942
(tagság: kurátorok, történészek, oktatók, diákok, fotósok, fotóklubok stb.) Kamerák és egyéb lyukkamerás termékek, pl. könyvek, különböző méretű előre fúrt lyukkamera-lapok, zónalemezek stb. értékesítése. Tanfolyamok is.
A "Gyakori kérdések a lyukkameráról" fejezet szerzői:
Larry Bullis
Tom Lindsay
Guillermo Peñate
Howard Wells
George L Smyth
Brigitte Harper
Gordon J. Holtslander
A fordítást előkészítette: Gregg Kemp, 2003.
Magyar nyelvű fordítás: Judit Nyíri.
